Csodálatos agy

A mai ember valamiért lebecsüli saját agyának képességeit. Agyunk bármire képes! Gondoljunk csak bele, a vizsgálatok szerint egy átlagember agyi kapacitásainak mindössze 1-3%-át használja ki. Mire is használjuk hát azt a többi 97%-ot?

Csak néhány példa 30 éves, főként intenzív osztályon szerzett betegágy melletti tapasztalataimból:
- Azok közül a betegek közül, akiknek minden esélye meg lett volna a gyógyulásra, orvosilag és statisztikailag 100%-os eséllyel gyógyultan kellett volna távozniuk a kórházból, néhányan meghaltak. Csak azért, mert nem volt miért éljenek, nem volt, ami motiválja őket az életre. Egyszerűen feladták.
- Azok közül, akire orvosilag, statisztikailag kimondtuk, hogy semmi esélye arra, hogy túlélje a betegségét, néhányan saját lábon, gyógyultan távoztak, és még sok-sok évig éltek teljes, boldog életet. Mert meg akartak gyógyulni. (Volt közöttük gyógyíthatatlannak ítélt, áttételes rákos, volt olyan is, akinek betegsége miatt bélrendszere nagy részét el kellett távolítani, volt kómás beteg, akiről lemondtunk... és a sort folytathatnám).

Ha valaki meghallja azt a kifejezést, pszichoszomatikus betegség, azt gondolja, valami degradálót mondtunk.
Nem. Mindössze tisztában kellene lennünk azzal, hogy az agy sok mindenre testi tünetekkel reagál. Olyan problémák (félelem, betegség, fájdalom, gyász, felnőtté válás, szerelmi csalódás, stb), amelyeket nem tudunk feldolgozni, olyan gondok, amelyeket esetleg megfogalmazni sem tudunk, mert az agy olyan mély rétegeiben raktározódnak, amelyet leginkább tudatalattinak nevezünk, végső soron betegségekhez fognak vezetni. Ezzel szemben olyan betegségeket, amelyeknek a hagyományos orvoslás nem találja okát, saját akaraterőnkkel és agyunkkal képesek lehetünk legyőzni.

Az ember pszicho-szomatikus és szomato-pszichés egység. Ez azt jelenti, hogy a testi betegségek mélyreható pszichés változásokat generálnak, és ezek a pszichés változások további testi tüneteket okozhatnak, végső soron egy ördögi körbe kergetve a beteget, végeláthatatlan betegségeket, vagy testi tüneteket okozva.
A tagadás nem megoldás!
Fel kell ismernünk, ha a betegség oka saját félelmünk, tudatosítanunk kell a tudatalattit, és segítenünk kell agyunknak, hogy feldolgozza azokat a bennünket ért stresszelő tényezőket, amelyek felett esetleg mindezidáig elsiklottunk.
Segítség lehet ebben a jóga, reiki, kineziológia, és még számos lélekkel és test-lélek egységével foglalkozó gyógyító ágazat.
A test-lélek-szellem folyamatos kölcsönhatásban vannak. Egészségről csakis akkor beszélhetünk, ha az ember teljes egésze, test, szellem és lélek egyaránt egyensúlyban van, békében és harmóniában él önmagával és a világgal, elfogadja azokat a körülményeket, amelyek (kívül és belül) körülveszik. Ha a hármas egység egyensúlya bárhol megbomlik, az egyensúlyvesztés betegséghez, vagy betegségek, és tünetek láncolatához fog vezetni.